1.0Balzsamos Csendhttps://balzsamoscsend.cafeblog.huBalzsamos Csendhttps://balzsamoscsend.cafeblog.hu/author/magyar-renata-mrgmail-com/<p style="text-align: left">Miközben halkan és lassan bicikliztem a kisbolt felé, alaposan szemügyre vettem a már őszbe hajló platán fasort. Megint csak megállapítottam, hogy szeretem az őszt a maga lassúságba hajló ritmusával. Lassan biciklizni is szeretek, mert a nyeregben ülve könnyebben be tudok lesni egy-egy pillanatra mások kertjébe.  Néha el is képzelem, hogyan élhetnek. Szeretek apró kis részleteket megfigyelni, azok adják a lakók életének történetéhez a zamatot, mint például egy félfülű macska vagy egy borostyánnal átfuttatott ósdi kerti törpe. Elképzelem azt is, hogy én, hogyan élnék ott. Mit hagynék meg, mit csinálnék másképpen. Mikor hazaértem, úgy néztem a saját kertünkre, a saját házunkra és a saját életemre, mint biciklizés közben másokéra. Mit hagynék meg és mit csinálnék másképp. Azt hiszem erről fog szólni a blog. Valami régiről és valami újról. </p> <p><img class="aligncenter wp-image-21 size-large" src="https://balzsamoscsend.cafeblog.hu/files/2020/09/119239598_816088972530707_5437846186710967254_n-450x600.jpg" alt="" width="450" height="600" /></p> <p style="text-align: left">Az első ilyen kalandom a sütéssel kapcsolatos. Úgy szoktam mondani, hogy <em>nem vagyok sütis, ezért nem szoktam sütni. </em>Rájöttem, hogy én mégis olyan embernek akarom látni magam, aki tud sütni. Hogy ilyen csodás őszi napokon, édes süteményillat ússzon végig a házon, hogy a ház kis lakói a szétáradó illatokban játszanak a szőnyegen és majd boldogan falják be pillanatok alatt azt, amit nagy gonddal és szeretettel készítettem.  Hogy azt tudják mondani majd egyszer, hogy <em>Oh, az én anyukám almás pitéje a legjobb</em>.  </p> <p style="text-align: left"><br />Csehov már sokkal régebben megmondta; <em>"A nyugalom és a megelégedés nem az emberen kívül van, hanem benne magában.</em>" Azt hiszem hihetünk neki. </p>rich